Vissza
a címoldalra
|
Népszabadság, 1998.
okt. 31. (?)
A rossz gén és
a megvádolt tudós
Két hónapja húzódik és mostanában
várható, hogy letisztultabbá, vagy legalábbis
kiegyenlítettebbé válik Nagy-Britanniában
egy olyan tudományos botrány, melynek
fõszereplõje és bûnbakká kikiáltott
szenvedõ alanya egy magyar származású kutató,Pusztai
Árpád.
A sok tanulsággal járó történet az
augusztus tizedikén sugárzott népszerû és
némileg szenzációhajhász, ámde tudományosnak
semmiképpen nem nevezhetõ tévémûsorral
kezdõdött, mely a génsebészetileg módosított
növényekkel foglalkozott.
A Granada tévétársaság a dokumentumfilmben
megszólaltatta többek között a 68 évesPusztai
Árpádot, a skóciai Rowett
Intézet munkatársát, aki burgonyakísérleteinek
eredményeibõl azt a következtetést vonta le,
hogy a genetikailag megváltoztatott burgonya veszélyes lehet
a kísérleti patkányok szervezetére. Ezzel pedig
nem más hangzott el egy
komoly kutató szájából, mint a sok találgatás
után az elsõ kísérletes bizonyítéka
annak,hogy génmanipulált növények károsak
lehetnek állatok – és ebbõl levezetve – az emberek
egészségére.
A bomba irtózatosat robbant. Pusztai ugyan már januárban
is nyilatkozott egy tévémûsornak, melyben hasonló
kételyeit
hangoztatta, ám akkor a brit szupermarketek polcai még
nem voltak tele a génmanipulált amerikai importszójával
és -kukoricával, amelyekre még megkülönböztetõ
jelzés sem
figyelmeztette a vásárlókat. Augusztusra viszont
már nemcsak hogy ott voltak, de a sajtó révén,
a zöld szervezetek folyamatos támadásának kereszttüzében
neuralgikus
pontjává is váltak a közéletnek.
Tudományos õrhely
Mi is történt valójában? Pusztai három
kutatóintézetben egyidejûleg folyó hároméves
program koordinátoraként a genetikailag megváltoztatott
növények környezetükre és az
emlõsökre gyakorolthatását vizsgálta.
Ez a munka nem volt újdonság sem Pusztai, sem a Rowett számára.
Az intézet ugyanis már eddig is afféle tudományos
õrhelyként mûködött,
amely egyebek mellett a mezõgazdasággal kapcsolatos
különféle környezeti veszélyekre hívta
fel a közvélemény figyelmét. Az 1953-ban az ELTE
vegyész szakán végzett,
1956-tól Nagy-Britanniában élõ és
biokémiai doktorátusát már a Londoni Egyetemen
megszerzett kutató pedig eddigi 270 – jobbára neves szakfolyóiratokban
megjelent –
tudományos közleményét különbözõ
növényi eredetû anyagok állati emésztõ-
és immunrendszerre gyakorolt hatásáról publikálta.
Itt pedig eleinte a génsebészetileg
módosított burgonya anyagainak a hasznos rovarokra kifejtett
hatását vizsgálták.
Nem bírták a patkányok
Az lett volna a céljuk, hogy a programban részt vevõ
kutatók tanácsot tudjanak adni a géntechnikusoknak,
mely gént építsék be a haszonnövényekbe
úgy, hogy az hasznot
hozzon és ne legyen veszélyes a környezetre. Például
módosított formájában olyan fehérjét
termeljen, amely emésztést gátló hatásával
elpusztítja a rovarkártevõket, de nem fenyegeti, mondjuk
a levéltetûfaló katicákat.
Pusztai azonban kíváncsi lett arra is, hogyan hatnak
a
kiválasztott anyagok az emlõsök bélrendszerére.
Az ominózus molekulák azok a cukorfelismerõ fehérjék,
a lektinek voltak, amelyek majdnem minden növényben elõfordulnak
Ezek a bélfalon lévõ megfelelõ cukrot felismerve
és ahhoz hozzákötõdve megváltoztatják
a bél normális mûködését, és
a táplálék anyagait lebontó enzimet gátolva
a felszívódást akadályozzák. Emellett
felszaporodva még
immunválaszt is kiváltanak. Ha viszont nincs a táplálékban
olyan cukor, amelyre a lektin reagál, akkor az a széklettel
eltávozik a szervezetbõl, és nem okoz semmiféle
bajt. Pusztai
tehát olyan lektinek génjeit szerette volna kiválasztani
és betenni a krumpliba, amelyek a katicákon kívül
az emlõsökre, így az emberre is ártalmatlanok.
Két genetikusan módosított
krumplitörzzsel dolgozott. Teszteket azonban csak az ártalmatlannak
vélt csoporttal végzett, a másik, amelyrõl
tudta, hogy a concanavalin-A nevû toxin felszabadulását
is
elõidézõ, káros lektint tartalmaz, eleve
kontrollnak számított. Csakhogy sajnos az ártalmatlannak
vélt gén is olyan lektint
termelt, amelyet nem bírtak a patkányok. Elõfordul
ilyesmi a kutatásban, ez még nem lenne tragédia.
Az erõsen környezetvédõ szemléletû
tévéadásban azonban ezek a részletek már
más dimenziókat kaptak.A riporterek néhány
nap múlva ott gyülekeztek Pusztai háza elõtt,
hogy újabb részleteket tudjanak meg az ominózus kísérletrõl.
Erre azonban nem került sor.
Pusztait elhallgattatták, sõt az intézet vezetõje
közleményt adott ki, miszerint munkatársa tévedett,
az állatokat normális
burgonyával etették, amelyekbe belekeveredett a
méreganyag. A 35 éve az intézetben dolgozó
kutatótól adataival együtt azonnal elvették a
kísérlet vezetését, sõt a programot,
amely egyébként csak szeptemberben járt volna le,
megszüntették. A bírósággal fenyegetett
Pusztai azóta a sajtónak, így lapunknak sem nyilatkozhat,
sõt minden valószínûség szerint év
végén megszüntetik a nyolc évvel ezelõtti
nyugdíjba vonulása után évente megújított
szerzõdését is. A skót Royal Society, az ottani
tudományos akadémia ez évig egyetlen magyar származású
tagja, európai uniós kutatási
programok koordinátora, akinek 15 tagú csoportja a 300
fõs Rowett Intézet publikációinak mintegy húsz
százalékát
termelte, ma munkahelyén afféle nemkívánatos
személy lett. Az intézet igazgatója állítólag
táviratozott abrit egészségügyi miniszternek,
sõt az Európai Bizottság vezetõjének,
Jacques Santernak is, kérve a genetikailag módosított
termékek árusításának leállítását,
de a
nyilvánosság elõtt azt a látszatot keltik,
mintha
Pusztai lenne a bûnös, a csaló, a technológia
hibátlan.
Hogy valóban így van-e, azt a tudományban szokásos
módon csak egy újabb bizonyító kísérlettel
lehetne igazolni. Erre
azonban senki nem ad engedélyt. Mintha a géntechnológiai
termékeket Európába ömlesztõ és
az intézetet is támogató amerikai világcéggel,
a Monsantóval a háttérben, félnének
az
eredménytõl – véli egy elemzõ, aki szerint
az adatokat egy szakértõi bizottság is megvizsgálta.
Az elkészült jelentést azonban mindmáignem hozták
nyilvánosságra, miután
állítólag ez az anyag is elismeri, Pusztai megfelelõ
módszert használt, sõt a szakértõk
anyagában szereplõ adatok is õt igazolják,
a végsõ következtetést azonban – egy logikai
csavarral – mégis alaptalanul vonta le.
A profit a fõ szempont
Azóta mégis megmozdult az állóvíz. A
tekintélyes londoni napilapban, a Guardianban brit
kutatók álltak ki Pusztai mellett, és más
riportok is felvetették a magyar származású
tudós igazát. De mi is ez az igazság? Pusztai soha
nem állította, hogy az üzletekben kapható,
génsebészetileg megváltozatott szójából,
kukoricából származó termékek katasztrófátokoznának.
Csupán arra hívta fel a figyelmet, hogy vannak olyan eredmények,
amelyek
szerint a jelenleg használt tesztmódszerek nem képesek
kizárni az összes kockázatot. A megvádolt tudós
hitt a genetikai módosítás jövõjében,
nem akarta megállítani a haladást.
Annak azonban valószínûleg nem híve, ha
ezt úgy erõszakolják rá a világra, hogy
közben nem az egészség és a biztonság
lesz a fõ szempont, hanem a profit.
Reméljük, a magányossá vált tudós
legalábbis megkapja a tisztázás jogát, s akár
így, akár úgy, de nem a tudománytörténetre
marad az igazolása.
Palugyai István
Vissza
a címoldalra
|