Egyetemes Létezés Természetvédelmi Egyesület - ETK


Bemutatkozás
GAIA Sajtószemle
Génpiszka Munkacsoport
Bankfigyelő Munkacsoport
Programok,akciók
Kiadványaink
Olvasószoba
Egyéb zöld honlapok, adatbázisok
Keresők: Altavizsla, Heuréka

Szótárak:

Menetrend: MÁV

Mozi

A teknős és a harcsa

A posztmodern megbukott a globalizáción. Nem tartható tovább a "minden egész eltörött" életérzése, amikor éppen az ellenkezője történik: létrejött az abszolút, a törhetetlennek tűnő, globális szuperegész. Már a szemantikai univerzum is egységes: a megértés esélyével megszólalni sem lehet az amerikai sikernyelven kívül. "Hogy vagy? - Ó, remekül, épp egy gyönyörű temetést szervezek anyámnak."

A diadalmas haladás minden kritikája gyanús, a siker ellen szólni eleve sikertelen. A polgárpukkasztás kiment a divatból, az "alternatív, underground, ellenkultúra, másként gondolkodó" fogalmak nem léteznek többé. Einsteinnek már 1905-ben is nehéz dolga volt a relativitás népszerűsítésével; de ma már végképp képtelenség volna eladni egy ilyen mondatot: "Az óra, mozgásának következtében, lassabban jár, mint a nyugvás állapotában." "A Wall Street tapasztalatai nem erre utalnak - közölte lapunkkal egy brókercég vezetője", s ezzel az ügy egyszer s mindenkorra le lenne zárva.

A többségi és a kisebbségi vélekedés ma a "pillanatnyi" és a "hosszú távú", valamint a "felszínes" és a "tudományos" ellentétpárban csap össze egymással. Talán soha nem élt az emberiség ennyire a pillanat és a felszín fogságában, mint manapság. A klasszikus görögség minden gondolata az ősidők, az istenek világában járt, a reneszánsz kultúrája is rendre a bibliai korok örök értékeire utalt. A jelen abszolutizálása a modernitás találmánya; a "semmi nem számít, csak a most, a rögtön" legújabb korunkban vált kizárólagos életeszménnyé. Ma az emberiség oly ingerülten éli és habzsolja perceit, mintha az utolsó nemzedék volna a földön. Bármilyen kísérlet, amely túlmutatni próbál a pillanatnyi érdeken és a látható hasznon, csak gúnyos, lenéző elutasításra számíthat. Ezért a hosszú távú, a fenntartó gondolkodásnak csak egy intézményesített, hivatali rendszer (például a most javasolt "jövő nemzedékek országgyűlési biztosa") lehet a garanciája.

A felszín, a látszat soha nem látott módon telepszik rá a közgondolkodásra. Kétezer-ötszáz év teoretikus tudása megy veszendőbe a praxis kontextusában, Arisztotelész, Nietzsche, Heisenberg világképei válnak érthetetlenné, érdektelenné és közölhetetlenné a "Hogyan gazdagodjak meg?" szemantika globális kizárólagosságában. A válasz ugyanakkor - "akárhogy, csak sikerüljön" - szemben áll az összes eddig ismert közösségi-morális normával.

Tömegesen terjed a hiperméretű egóval, végtelen szabadságjogokkal és világrengető öntudattal felszerelt, fékezhetetlen és korlátozhatatlan, terepjárós, mobilos és bankbetétes individuum a maga elhanyagolható tárgyi tudásával és körülbelül fele akkora önkontrolljával. (Az új telekszomszédom is ebből a megveszem-kivágom-szétverem típusból való - "irtsad, bameg, ott még nyől a ződ" -, így vált a fűzfás, ligetes, békás, sündisznós valahai gyerekparadicsom betonsivataggá, kocsibeállóvá két hétvége alatt, gondolom, így tűnt el az eredeti erdőségek fele a Föld színéről két évszázad alatt.) E mentalitástól a környezetet megvédeni ma nagyobb lehetetlenségnek tetszik, mint bármikor az idők kezdete óta.

Aki ma azt hiszi, hogy a nagy tiszai árvíz évszázados ritkaság volt, melytől most évtizedekig nyugtunk lesz megint, szerintem nagyot téved. S nem is lehet az egészet csupán a Kárpátok legutóbbi erdőirtásaira fogni. Két éve az "évezred árvize" pusztított Németországban, idén télen soha nem látott, özönvízszerű esőzések sújtották Franciaországot. Az esők mérete változott meg, évezredes tendenciák alakultak át. A Boden-tó tavalyelőtt több százéves, abszolút vízmagasságrekordot döntött meg, anélkül, hogy bármiféle fairtás lett volna a környéken. Az esőerdők világméretű irtása persze annál inkább belejátszik ebbe a folyamatba.

Bár mindkét említett ellentétpár szerint kisebbségben vagyok, mégis állítom, hogy a hosszú távú tendenciákat tekintve is, a felszín alatt meghúzódó mélyrétegeket tekintve is, súlyos, veszedelmes folyamatokat indítottunk el. A Tisza mentiek árvíz elleni védekezése idén szerencsére sikertörténetnek bizonyult, de nem lehet ebből az embernek a természet feletti általános győzelmére következtetni. Ha megingott a klíma egyensúlya - márpedig azt állítom, hogy megingott, ha megsérült a természeti környezet épsége - márpedig állítom, hogy megsérült, akkor az elmúlt nyár és az idei tavasz csak előjátéka volt a még szélsőségesebb nyaraknak, még árvizesebb tavaszoknak.

Ha van a pillanatokon túlmutató, csak részletes elemzéssel feltárható trend, akkor a földi hőmérsékletátlag emelkedése ilyen. Akárhány helyi tapasztalat, különleges jelenségsor közvetlen megfigyelése sem elegendő a bizonyítására. Igazolására csak aprólékos kutatómunka, távlatos mérési programok sora alkalmas. Most zárult le egy ilyen évekig tartó nemzetközi kutatás azzal az eredménnyel, hogy a tengerek az elmúlt negyven év során háromszáz méteres mélységig kimutathatóan melegedtek. Az óceánok vize hőtárolóként mintegy magába szívta azt a hőmennyiségtöbbletet, amelyet az üvegházhatás növekedése és a földi hőmérséklet-emelkedés között a kutatók évek óta hiányolnak.

Az előttünk lévő évek alighanem újabb csúcsokat döntenek majd az egyre melegebb esztendők sorában, s attól tartok, már az idei is közéjük fog tartozni. Ez a Duna-Tisza tájára akár további szárazságot, akár újabb trópusi viharokat is hozhat, a Kárpátok környékére pedig a tavalyiaknál is nagyobb esőket.

Az évszázados civilizációs-gazdasági tendenciák alapján, az éghajlatot alakító erőkre tekintettel úgy látom, egészen rendkívüli évek sora áll előttünk. Már az elmúlt 20-24 hónap is sokszorosan páratlan volt az 1998-as abszolút rekordhőmérsékletben, a tavaly nyári esők intenzitásában, az idei tiszai vízhozamokban. Ezek után pedig leginkább arra kell számítani, hogy a klíma egyre több tényezője lép ki megszokott paraméter-tartományából. Ezért a dőzsölő, büszke, civilizációs öntudat helyett az óvatosságot, az előrelátást, a távlatos megfontolást ajánlanám, inkább az egyensúlykeresést, mint a további terjeszkedést, s a meglévő értékek jobb elosztását a javak egyre növekvő felhasználása helyett.

Gondoljunk el egy harcsát, amelyik egészen jól kiismeri magát a tóban, ahol él. Joggal hiheti: ő már mindent tud a világról, tesz-vesz, vadászgat, szaporodgat, nem érheti meglepetés. De tegyük fel, arra jár egy bölcs teknős, amelyik egyszer csak kimászik a partra, körülnéz, aztán visszatérve a vízbe azt mondja a harcsának: - Tudod te, mit csinálsz voltaképpen? Te a vízben úszol! Ezen a harcsa igencsak elcsodálkozna. Víz? Erről eddig fogalma sem volt. Ha pedig a bölcs teknős hozzátenné: "a vizeden túl van egy másik világ is", azt a harcsa már el sem hinné.

Polgártársaim, miközben a szokásos napi ügymenettel vagytok elfoglalva, a zöldek éppen arra próbálják felhívni a figyelmet: vigyázat, ti is vízben úsztok! Sokféle ismeretlen, mégis meghatározó "vizeink" egyikét, a környezeti-klimatikus összefüggések rendszerét a tudomány bölcs teknősei mára egészen jól feltárták. Miért nem teszünk róla, hogy ezt is figyelembe véve alakítsuk az életünket? Ama bölcs teknősök különféle partokra kimászva megmutatták, hogy hétköznapi, szűk világunk horizontján túl van egy másik, hatalmas, természeti világ is. Miért nem használjuk fel e tudást? Miért engedjük, hogy a tudományos nézetek, filozófiák, életlehetőségek gazdag tárházából - klasszikus társadalmi csapdaként - épp a legveszélyesebb, legrombolóbb, legagresszívebb globalizálódjék? Hogy a harmadik, negyedik, ötödik utak lehetőségei közül kizárólag a piacprimitivizmus érvényesüljön? Hegel elmondhatná ránk klasszikus "nem tudják, de teszik" aforizmájának fordítottját: immár tudják, de mégsem teszik!

Ím, a teknősök:

Részletek Prof. G. Obasinak, a Meteorológiai Világszervezet (WMO) főtitkárának 2000. március 23-i nyilatkozatából: "a harmadik évezred küszöbén bolygónk története fordulóponthoz érkezett. A felgyorsult ipari fejlődés, a demográfiai növekedés, a természeti erőforrások kizsákmányolása és az intenzív energiafogyasztás példátlan nyomása alatt a XX. század alighanem drámai átalakulást indított be a Föld klímájában."

"Egy fenntartható fejlődési stratégia bevezetésére minden eddiginél nagyobb az igény. A világ közösségeinek folytatniuk kell erőfeszítéseiket annak érdekében, hogy biztonságosabbá tegyük bolygónkat a jövő generációk számára."

Részlet a NASA Goddard Űrkutatási Intézet (New York) munkatársainak 2000 márciusi nyilatkozatából: "Most már pontosan tudjuk, milyen mennyiségű hőt tárol az óceán, kivonva azt a globális felmelegedésből. Csak azt nem tudja senki, mikor fogja ezt a hőtömeget az óceán visszasugározni a légkörbe, minden eddiginél nagyobb lökést adva a fölfelszín felmelegedésének. A folyamat egy évtizeden belül alighanem megkezdődik."

Zágoni Miklós
fizikus, filozófus

Népszabadság 2000. június 23.



Találkozóink: minden kedden 18-20 óra között (1054) Budapesten a Vadász u. 29-ben. (Megközelíthető az Arany János utcai metró megallótól.)